A mérkőzésekre ITT rendelhet jegyeket!
Az egészségért http://fittzona.hu/
Házias, magyaros receptek http://segitunkfozni.hu/
LinkFarm - minőségi linkgyűjtemény
Szocsi — A szörnyű gyerekkorért, a kilencvenes évek elején zajlott délszláv háború borzalmaiért ha nem is kárpótolja az élet a horvát fociválogatott tagjait, de valamelyest „törleszt” nekik a sors.
A világbajnokság házigazdáját, Oroszországot tizenegyespárbajban (2-2-es végeredmény után 4-3) kiverő Horvátország 1998 után játszhat elődöntőt.
A gárda legtöbb tagja kisfiúként élte meg a szerbek kegyetlenkedéseit vagy éppen a mészárlások miatt hagyták el szüleikkel az otthonukat. A csapatkapitány Luka Modric (32) például a nagyapját is elveszítette a háború alatt: a zadari születésű futballista hatéves volt, amikor a családtagját hat másik idős emberrel együtt hidegvérrel kivégezték a szerbek.
– Nagyon fájdalmas időszak volt, nemcsak nekem, hanem a családom, a barátaim, az egész ország számára. Nehéz erről beszélnem, és hiábavaló is. Ám ez tett olyanná, amilyen ma vagyok – mondta még korábban a középpályás.
Sokat jelent a négy közé kerülés a vb-n a spanyol Real Madrid klasszisának.
– Az a legfontosabb, hogy örömet szereztünk Horvátországnak – mondta.
Dejan Lovren (29) három- esztendős volt, amikor a mai Bosznia-Hercegovinához tartozó Zenicából utazott viszontagságos körülmények között a szüleivel Németországba.
– Mennünk kellett a harcok miatt, édesanyámék tudták, ha maradunk, nem éljük túl. Így 1992-ben elhatározták magukat, összecsomagoltunk, és egy kis autóval elindultunk Németország felé – mesélte az angol Liverpool védője.
Mario Mandzukic (32) hatévesen menekült családjával a horvát–bosnyák határnál található Slavonski Brodból ugyancsak Németországba.
– Embereket öltek meg a lakásunk bejárati ajtaja előtt. Egyszerűen nem volt maradásunk – emlékezett Mato Mandzukic, az olasz Juventus támadójának édesapja.